Állatokról

A halványbarna Carassius auratus-sal kezdték a kínai haltenyésztők, és már évszázadokkal ezelőtt kitenyésztették annak fémes, narancssárga változatát, amit aranyhalnak nevezünk. Kínában és Japánban sok, különös alakú és formájú változatát fejlasztették ki, végül az egész világon elterjedtek. Az aranyhal nemcsak elindította az egész haltartást, mint hobbit, de ki is állta a versenyt a trópusi édesvizí és a tengeri halakkal szemben. Az aranyhal folyamatos népszerűsége javarészt annak tulajdonítható, hogy az ivadékot a szobai akváriumban lehet tartani, és később, amint nagyobbra nőnek áthelyezhetők a szabadtéri kerti medencébe. A trópusi fajoktól eltérően ezek a halak nem igényelnek szűk határok között állandósított vízhőmérsékletet. A halak csoportosítási rendje ebben a részben, a szívós, egyszerű farkú példányoktól, mint a közönséges aranyhal, a tarka aranyhal és az üstökösfarkú, a különleges, egzotikus megjelenésű legyezőfarkú, fátyolfarkú, teleszkópszemű, égrenéző változatokig terjedő fejlődést mutatja be. A halak pikkelyei a visszatükröző fémes típustól a gyöngyházfényűn át a mattig variáltak. Az aranyhalak az akvárium minden szintjén táplálkoznak, és a legtöbb eleséget elfogadják. Táplálékuknak azonban nagy mennyiségű szénhidrátot kell tartalmaznia. Nagyon könnyű a tartásuk, eledelüket be lehet szerezni bármelyik féle állatkereskedésben.